Manapság ritka, hogy ha valakinek nincsen munkaszerződése. Ez egy nagy előrelépés, ami nagyban védi a feleket egy esetleges vita esetén.
De mit is kell tudni ezen jogviszonyról, mit kell tartalmaznia egy munkaszerződésnek.
Természetesen nem kötelező, hogy ezen szerződéseket munkajogász készítse elő, de a napjaink gyorsan változó – munkajogi összefüggésekkel teli – világában ajánlott, hogy munkajogban jártas személy kezei között is megforduljon a szerződés.
A munkaadó, amennyiben foglalkoztatni szeretne egy munkavállalót, írásban foglalt munkaszerződés alapján teheti azt meg.
A munkaviszony tehát munkaszerződéssel jön létre. Ezek alapján a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni számára.
A munkaszerződésben – mint alapvető feltételek – a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló alapbérében és munkakörében. Amennyiben a felek eltérően nem állapodtak meg, a munkaviszony határozatlan időre jön létre. Szintén megállapodás kérdése, hogy a felek mit tekintenek munkavégzési helynek; munkahelynek – alapvetően – a munkakörben szokásos munkavégzési helyet kell tekinteni.
Szintén a felek megállapodásától függ, hogy a munkaviszony általános teljes napi munkaidőben történő foglalkoztatásra vagy részmunkaidőre jön-e létre.
Természetesen lehetősége van a feleknek arra, hogy a munkaszerződésben a munkaviszony kezdetétől számított legfeljebb három hónapig terjedő próbaidőt kössenek ki. Ennél rövidebb próbaidő kikötése esetén a felek a próbaidőt – legfeljebb egy alkalommal – meghosszabbíthatják. A próbaidő tartama a meghosszabbítása esetén sem haladhatja meg a három hónapot.
A munkáltató kötelezettsége, hogy a munkajogviszony megkezdésétől számított legkésőbb 7 napon belül tájékoztassa az új kollégáját a következőkről:
– a munkáltatói jogkör gyakorlójáról,
– a munkaviszony kezdetéről, tartamáról,
– a munkahelyről,
– a munkakörbe tartozó feladatokról,
– a napi munkaidő tartamáról, a hét azon napjairól, amelyekre munkaidő osztható be, a beosztás szerinti napi munkaidő lehetséges kezdő és befejező időpontjáról, a rendkívüli munkaidő lehetséges tartamáról, a munkáltató tevékenységének sajátos jellegéről,
– a munkabérről való elszámolás módjáról, a munkabérfizetés gyakoriságáról, a kifizetés napjáról,
– az alapbéren túli munkabérről és egyéb juttatásról,
– a szabadságnapok számáról, számítási módjáról és kiadásának szabályairól,
– a munkaviszony megszüntetésével összefüggő szabályokról, különösen a felmondási idő megállapításának szabályairól,
– a munkáltató képzési politikájáról, a munkavállaló által igénybe vehető képzésre fordítható idő tartamáról,
– a hatóság megnevezéséről, amely részére a munkáltató a munkaviszonnyal kapcsolatos közterhet megfizeti, valamint
– arról, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e.
Azonban nem csak a munkáltatónak, hanem természetesen a munkavállalónak is keletkeznek a munkaviszony létesítésével egyidejűleg kötelezettségei, melyek az alábbiak:
– a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni,
– a munkaideje alatt – munkavégzés céljából, munkára képes állapotban – a munkáltató rendelkezésére állni,
– munkáját személyesen, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint végezni,
– a munkakörének ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsítani,
– munkatársaival együttműködni.
Mit tekint a hatályos jogi szabályozás a munkaviszony kezdő napjának?
A munkaviszony kezdetének napja – eltérő megállapodás hiányában – a munkaszerződés megkötését követő nap.
Amennyiben a jelen cikk olvasójának a munkajog területét érintő további kérdése merülne fel, a Dr. Ökrös Tamás Ügyvédi Iroda szívesen áll rendelkezésére.
